Tudod milyen az, amikor egyensúlyban vagy önmagaddal..amikor minden klappol, boldog vagy, elégedett az életeddel, motivált és pontosan tudod, hogy mire van szükséged. Szereted magad, és szinte sugárzol. Azonban van olyan, hogy kibillensz az egyensúlyodból. Szépen lassan csúszol lefelé a lejtőn és érzed, hogy valami nem stimmel. Görcsösen kapálódzol és próbálsz kapaszkodókat találni, hogy megint ugyanaz a személy legyél, aki voltál.
A “lecsúszás” nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem szépen lassan. Először csak egy dologban engedsz, aztán egy másikban, és mire észbe kapsz, már meg is történt a baj…Mindenkinek az életében vannak ilyen hullámvölgyek, és nehéz ébernek maradni. Igen, ez egy nagyon kemény munka. Ugyanolyan kemény meló dolgozni azon is hogy megtartsd az egyensúlyodat és azon is, hogy visszaszerezd.
Görcsölés helyett azonban azt tanácsolom, hogy ülj le, vegyél egy mély levegőt, és gondold át, hogy mi is történt valójában. Tedd fel magadnak azokat a kérdéseket, amelyek segítenek abban, hogy átlásd, pontosan mi is mehetett félre.
Sajnos én sokáig nem tettem fel magamnak ezeket a kérdéseket. Tudtam, hogy baj van, éreztem, hogy valami nem stimmel, mégis próbáltam tudomást se venni róla. Egyre jobban elkényelmesedtem a komfortzónámban, és hadakoztam minden ellen ami ki akart onnan mozdítani. Nem voltam hajlandó belemenni semmilyen megmérettetésbe, pedig pontosan tudtam, hogy mit kell tennem. Szerencsére időben észbe kaptam, és rájöttem, hogy min kell változtatnom azért, hogy ismét a helyére kerüljenek a dolgok.
A megmérettetés talán ez az egyik legfontosabb, ami segít abban, hogy egyensúlyban maradj. Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy felépítsünk magunknak egy kényelmes világot, amiből annak ellenére sem szeretünk kilépni, hogy az folyamatosan fájdalmat okoz. Merj változtatni, és hagyj fel a mindennapi rutinoddal, ami szépen lassan élve eltemet. Folyamatosan feszegetni kell a határainkat, hogy miután megmérettetünk,elégedettek legyünk önmagunkkal. A lényeg nem az, hogy sikerrel jártunk-e vagy nem, hanem az, hogy legalább megpróbáltuk!
